Azt hiszem, hogy a nyilvántartással kapcsolatos megközelítéssel van a probléma.
Szerintem az alap nem a térkép, az útvonalnak ui. csak egy ismérve a nyomvonal. Nagyon fontos, de ez "leírható" térképtől függetlenül is. Szerintem tehát az elsődleges az útvonal leírása (végpontok, érintett - a térképen is azonosítható - pontok neve, jelzés színe és formája, stb.). A leírás tartalmazhatja a kezelőt és az engedélyt, ez mind-mind térképtől független.
Én azon tevékenykedek, hogy legyen egy ilyen lista.
Fontos természetesen a hossz, és a szint, ezen adatok forrása a térkép.
2016-ban rögzítettem az állapotokat, most épp azon ügyködök, hogy átnézzem a változásokat. Ezek leginkább a nyomvonal változásai, de ha lesznek konkrét adatok, akkor természetesen nem tartom meg magamnak.
Épp most néztem a Soproni-hegység dokumentációját, 50 útvonal volt, ennyi van ma is. A hossza mintegy 400 kilométer, ennyi ma is.
Szerintem a fenntarthatóság legfontosabb kritériuma az, hogy azok, akik útvonalak létesítésével, fenntartásával foglalkoznak, elfogadják-e, hogy adatot kell szolgáltatni, vagy továbbra is "megtartják maguknak az információkat".
A hagyományos térképkészítők már bebizonyították, hogy együttműködés kell. A verseny miatt ezek a cégek értelemszerűen nem érdekeltek abban, hogy az információ olyanoknál is meglegyen, akik ingyenes térképeket szolgáltatnak.
Én ebben látom az egyik fő okát annak, hogy nincs központi nyilvántartás.[ előzmény: (7361) olahtamas, 2019.05.09 09:01:29] |