Tudom, hogy nem kötekedsz, és azt is tudom, hogy a véleményünk a saját tapasztalataink miatt különböznek. Az egésszel kapcsolatban nekem az jutott eszembe, hogy aki PDA-t vesz, az nagyjából két úton indulhat el (a Nemerix cuccokat most hanyagoljuk): SiRF II (esetles X-Trac II-vel megtámogatva) vagy SiRF III. Szerinted melyik jobb? Legyen szó navigációról, ládázásról vagy trackelésről, szerintem a III-as mellett szól több érv.
1. Gyorsabb feléledés. A SiRF II mocsok lassú a III-ashoz képest ezen a területen.
2. Gyorsabb reagálás. Tapasztalataim szerint a SiRF III sokkal gyorsabban veszi észre azt, ha megállok, elindulok, irányt váltok (szoftver, PDA ugyanaz, mint a SiRF II esetén, tehát csak a vevők közti különbség játszik). A trackelésnél ez egy igen komoly szempont, elég csak a nehezen járható szakaszok felmérésére gondolni (ahol sok a megállás-indulás, pl. a kidőlt fákon való átmászás miatt stb).
3. Gyorsabb újraéledés. Jelvesztés után az sem mindegy, hogy meg kell állni és várni a holdakat, vagy kvázi azonnal visszajön a vétel. Bár ez térképészeti szempontból nem annyira lényeges, a többi területen mégis jelentős (navigáció, ládázás).
4. Vétel bárhol. Ez az a pont, ahol a SiRF III gyalázza a SiRF II-t. Melyik track jobb? Az, amelyik tartalmaz egy fél kilométeres szakadást, vagy az, amely nem szubméteres pontossággal ugyan, de végig leképezi a rossz vételi körülményekkel rendelkező szakaszt? Szerintem a gyengus valami is többet ér a nagy semminél.
5. Összetettben is az élen. Bár az esetek többségében én is trackelésre használom a GPS-t, mégis, ha választanom kellene, én biztosan előnyben részesítenék egy olyan GPS vevőt, amely a fent említett 4 pontban remekel, szemben egy olyannal, amely bár pontosabb (erre még kitérek) eredménnyel rögzít, az itt említett tulajdonságokban gyengébben teljesít. Hiszen a te gondolatmeneted szerint elképzelhető, hogy a régi SiRF II-es vevőm pontosabb tracket húzott, de soha többé nem kívánom magamnak (és másnak sem) azt a szituációt, amikor Pesten negyed órát vártam, amíg a házak között végre hajlandó volt megmondani, hogy merre is induljak el. Szemben a SiRF III-as vevővel, amelynek 4 perc is elég volt, hogy a Nyugati fedett részén, a vonatablakból rárakjon a térképre! Ez az, amit nem cserélnék el semmiért.
A pontosságról. Sok szó esik erről, és a SiRF III-mal kapcsolatban, és igazából az a bajom, hogy nem definiáltuk eléggé. Mit értünk pontosság alatt? Azt, hogy mit ír ki? HDOP? Arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem eléggé hiteles mérőszám. De végülis miért nem? Mi számít pontosnak? Az, ami pontosan odahúzza a csíkot, ahová a térképen rajzoltuk a vonalat? Hiszen ez nem pontosság. Persze lehet mondani, hogy több bejárás alapján alapján készült vonal az bizony pontosnak tekinthető, de hát az, amit mi pontosítás címszó alatt végzünk, tulajdonképpen nem más, mint statisztikai adatok alapján történő megtippelése az adott útvonal valódi koordinátáinak. Persze én is azt vallom, hogy három track alapján pontosabb lesz a térkép, mint 1 alapján, de nem tudom hova tenni a pontosságot, mint kifejezést. Szerintem először meg kellene határoznunk, hogy mit is jelent, és csak utána tudjuk megvitatni ezt a kérdést.
Másik költői kérdés: hogyan lehet egy SiRF III-as vevőt egy Garmin vevővel (mondjuk 60CS) összehasonlítani pontosság szempontjából? Mint tudjuk, az EPE egy marketingszám, amely nem tudományos alapokon nyugszik, hiszen minden mértékegység tulajdonsága, hogy azonos körülmények között azonos értéket vesz föl, az a mértékegység pedig, amely firmware frissítés útján is képes változni, nos az legfeljebb a tudomány látszatát képes magára ölteni. A két vevő által húzott vonal összehasonlítása viszont ugyanúgy nem tudományos, mint az EPE érték összevetése a HDOP értékkel. Gondoljunk csak bele: egy PDA esetén már maga a gépen futó szoftver is befolyásoló tényezővé válik, hiszen több programban lehet treshold értékeket állítani, ez pedig kapásból változtat az eredmény "pontosságán", miközben a vevő ugyanaz. Vagy gondoljunk arra, hogy miképpen reagálnak a különféle területre készített PDA programok pl. egy megállás-tolatás kombinációra. Az egyik ugyanazon a nyomvonalon megy vissza, a másik a megállás pontjából kis sugarú körben tér vissza az eredeti nyomvonalra, a harmadik "eltolja" nagyon kis mértékben a koordinátákat, és az eredeti nyomvonallal párhuzamosan tér vissza, mondjuk 1 méteres különbséggel. Miért? Hiszen ugyanaz a jelenség, ugyanazok a körülmények!
A legköltőibb kérdésem pedig az, hogy amennyiben a SiRF III tényleg alkalmatlan térképészetre (tudom, most sarkítottam, úgy is fogalmazhattam volna, hogy: rosszabb elődjénél vagy a korábbi Garmin chipeknél), akkor miért döntött úgy a Garmin, hogy ezt rakja új készülékeibe? Ne jöjjön senki a marketing és egyéb kulcsszavakkal, egy professzionális cég nem engedheti meg magának, hogy pontatlanabb készülékeket készítsen korábbi termékeinél. A visszafejlődést megbüntetik a vevők.
Utolsó gondolatként: közel 1 évig trackeltem SiRF II-es vevővel. December közepe óta SiRF III segítségével teszem ugyanezt. Az azóta eltelt idő alatt nem vettem észre, hogy pontatlanabb lenne az új készülék, ugyanolyan jó minőségűnek tartom az azzal készített trackeket, ráadásul örömmel veszem észre (és tudomásul), hogy sok olyan helyen is tudok végre felméréseket végezni, ahol eddig a vevő képességei miatt erre nem volt lehetőségem. Ez pedig azt jelenti számomra, hogy a SiRF III igenis alkalmas térképészetre, jobban, mint elődje, a SiRF II. Az általunk rajzolt térkép pontosságát pedig ha mégis elrontaná a SiRF III, akkor a fent említett statisztikai eljárás miatt majd úgyis korrigálnak a Garminok. Illetve korrigálnának, ha nem lenne bennük SiRF III...[ előzmény: (5976) Trackman, 2006.02.16 18:05:03] |
