A Munkácsi csernekhegyi bazilita kolostor Kárpátalja legszebb és legrégibb műemlékei közzé tartozik, 1751-ig a munkácsi görögkeleti, majd a görög katolikus püspökség székhelye volt.
A XI. században és a XII. század elején a vidékünkön lakó szláv nyelvű katolikusok közül sokan a latin szertartású egyházhoz tértek, míg mások ragaszkodtak nemzeti nyelvükön tartott szertartásukhoz. A XIII-XV. századokban a ruténok lakta Bereg megyei felvidéken a görögkeleti vallásúaknak külön templomaik és papjaik voltak.
Zsigmond király uralkodása idején, az orosz fejedelmek között dúló viszálykodás elől menekülő Korjatovics Tódor a XIV. század második felében érkezett Kárpátaljára. A vele tartó ruténokkal együtt szerzetesek is érkeztek, akik Munkács mellett megalapították a csernekhegyi monostort, amely előbb rituális és szellemi központjuk, később a Munkácsi püspökség székhelye lett.
Egy legenda szerint a környéken vadászó Tódor herceget egy kígyó támadta meg, legyőzni csak úgy tudta, hogy Szent Miklóst hívta segítségül. Ezért hálából kolostort emelt tiszteletére ezen a helyen.
A Munkács melletti csernekhegyi kolostor első okleveles említésével Mátyás király 1458. augusztus 14-én kelt oklevelében találkozunk, amely Lukács presbiter kinevezéséről szól. Utódját Jánost a korabeli okmányok már püspöknek nevezik, ezért a történészek a Munkácsi püspökség létrehozását az ő idejére, vagyis a XV. század végére teszik. Rövidesen azonban a kolostor ismeretlen körülmények között elpusztult, említést róla már csak 1551-ben találunk.
A görögkeleti egyház papjai és a XV. század végétől a csernekhegyi kolostorban lakott püspökeik nagy befolyást gyakoroltak híveikre, összetartásra buzdították őket. Ezért az 1439-évi zsinat határozatai a nyugati és keleti egyházak egyesítéséről (Uniójáról) hosszú ideig nem talált támogatásra közöttük, sok időnek kellett eltelni addig, amíg a görög katolikus vallás tért nyerhetett vidékünkön.
I. Ferdinánd Bécsben 1551. október 1-jén kelt határozatával munkácsi püspökké egy László nevű papot nevezett ki és meghagyta a földesuraknak és tisztviselőiknek, hogy alattvalóiktól a püspöknek járó fizetéseket maradéktalanul beszedjék.
1556-ban Báthory György, Szatmár- és Szabolcs-vármegyék főispánja meghagyta a tisztviselőknek, hogy a csernekhegyi kolostorban lévő Larius (Hilár) püspököt ne akadályozzák jövedelmei behajtásában. 1558. július 3-án pedig Izabella királyné rendeletet adott ki a püspökség és papjai adófizetés alóli felmentéséről. II. Zápolya János 1561. január 25-én megengedte, hogy a püspök utódot válasszon magának és felszólította a híveket, hogy annak mindenben engedelmeskedjenek.
1601. április 28-án Gonzaga Ferdinánd, a felsővidék főkapitánya levelet intézett a tisztviselői karhoz, amelyben tudatta, hogy a Munkácsi püspököt a csernekhegyi kolostorral együtt oltalmába vette, megtiltotta, hogy a lelkészeket jogaik gyakorlásában bárki akadályozza.
Bethlen Gábor fejedelem Munkács várában 1623. február 10-én kelt leiratában megerősítette püspöki méltóságában Petroniust és egyidejűleg Balling János Munkácsi várkapitány oltalma alá helyezte őt. Rákóczi György 1636. október 16-án Taraszovics Bazil Munkácsi választott püspöknek menedéklevelet adott, megengedte, hogy felszentelése végett a moldovai görögkeleti érsekhez utazzon. Később azonban kegyvesztett lett a fejedelem előtt, 1640 decemberétől 1643-ig a munkácsi börtönben raboskodott, amikor több magyar főnemes pártfogása mellett Nagykállóba költözött át és a görög katolikus egyház, vagyis az Unió eszméjének egyik legismertebb terjesztőjévé vált.
1646-ban a görög egyház visszatért a pápa fennhatósága alá. A főurak azonban 1664 után nem fogadták el a papság által kijelölt püspököket, végül is 25 évi vita után a Szentszék De Carmelis római bazilita szerzetest nevezte ki püspöknek, aki megszilárdította az egyházmegye visszatérését Rómához, jóváhagyta az uniót. Kezdeményezte, hogy a szertartások szövegét fordítsák le magyarra a hívek számára, az egyházi énekeket is magyarul énekeljék.
A Rákóczi szabadságharc után a kolostor és vele együtt a munkácsi püspökség sorsa a főúri és katolikus egyházon belüli viszályoktól függött. A munkácsi görög katolikus egyházmegye ekkor még az egri püspök fennhatósága alá tartozott.
Az 1743-ban megválasztott Olsavszky Mihály Manó görög katolikus püspököt XIV. Benedek pápa először apostoli helyettesévé, később püspökké nevezte ki. Alatta épült fel a máriapócsi templom, melynek alapját még 1731-ben fektették le és amelynek költségeihez gróf Károlyi Ferenc tetemes összegű adománnyal járult hozzá. Az ő idejében kezdték meg építeni a mostani díszes csernekhegyi monostort is, melynek alapkövét ő tette le 1766-ban. 1751-ben Mária Terézia rendeletére Olsavszky Mihály Manó püspöknek Munkácson püspöki lakot biztosítottak, melynek létrehozásához a királynő jelentős anyagi segítséget nyújtott. Olsavszky sokat tett a munkácsi püspökség függetlenségének biztosítsa érdekében, végül is XIV. Kelemen pápa 1771. szeptember 19-én felállította a független Munkácsi egyházmegyét. A püspökség székhelye Ungvárra került, a püspökség nevében azonban megőrizték a "munkácsi" jelzőt.
1773-ban Bacsinszky Andrást választották meg püspökké, Bécsben megtartott felszentelésén az uralkodó család is jelen volt. Mária Terézia elárasztotta kegyeivel a püspököt, így 1775-ben a püspökségnek ajándékozta az ungvári jezsuita kolostort, új püspöki palotát emeltetett, helyreállíttatta a székesegyházat, melynek felszentelésére 1780. október 15-én a császár- és királyné névnapján került sor.
1804-ben a hitközségnek adták át a csernekhegyi kolostort, hozzáláttak átalakításához. Pénzhiány miatt azonban a munkálatok rövidesen leálltak, folytatásukra csak 1829-ben kerülhetett sor. Ünnepélyesen lerakták a szentély és észak felőli torony alapjait és 1834-ben az egész épületet befedték. Ezután azonban pénzhiány miatt ismét leálltak a munkálatok és csak az 1848-1849-es szabadságharc után folytatták azokat, amikor a király a templom belsejének felújításához 6 300 forintot adományozott. A templomot 1859. augusztus 27-én Popovics Bazil püspök szentelte fel.
A templom főbb berendezési tárgyai barokk stílusban készültek, legfőbb ékessége az ikonosztáz. Közepén a mennyben trónoló Megváltó, két oldalán az apostolok, alattuk az utolsó vacsora jelenete, két oldalán Krisztus életének egyes epizódjai láthatók. Az alsó sorban a kapuk között Szent János, Mária Magdolna, Krisztus és Szent Miklós, az ajtókon az arkangyalok képei díszítik az ikonosztázt.
A templomhajó bal oldalán barokk stílusú szószék, az első falpillérek előtt jobb oldalt Szűz Mária, bal oldalt Krisztus oltár látható. Festményei a XIX-XX. században készültek, egy részüket Virág Gyula festőművész festette.
Maga a kolostor 1766-1772 között épült barokk stílusban, eredeti formáját azonban a mai napig megőrizte. A kolostor egyemeletes, U-alaprajzú, a Latorca felől négyzet alaprajzú bástya csatlakozik hozzá, amelyhez két ívre támaszkodó átjáró csatlakozik. A négyszintes harangtornyot a kolostor épülete mellett, annak tengelyében állították fel.
A második világháború után 1949-ben a szovjet hatóságok felszámolták az egyházmegyét, a görög katolikus templomok nagy részét a moszkvai pravoszláv patriarchátus fennhatósága alá helyezték. A csernekhegyi Szent Miklós kolostorban pravoszláv Vazul-rendi apácakolostort nyitottak.
A weboldal működése és tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll, köszönettel vesszük az észrevételeket a fejlesztési ötletek oldalon.
A turistautak.hu-ra feltöltött track-eket és a letölthető térképeket, azaz térképi adatbázist az ODbL licencnek megfelelően bárki használhatja.
Minden egyéb anyag előzetes írásbeli engedély nélkül csak magáncélra használható fel. jogi tudnivalók
