Mithraeum
A magyar-osztrák határon, a Fertőrákost és Fertőmeggyest (Mörbisch) összekötő országút mellett ritkaságszámba menő római kori emlék található, mivel a mai Magyarország területén mindössze két ilyenről tudunk: itt és Aquincumban. A fertőrákosi Mithrász-szentélyt Kr.u. III. század első felében építették a közeli Carnuntumban (ma: Petronell és Deutsch-Bad Altenburg - Ausztria) állomásozó perzsa katonák, vallásuk, a legyőzhetetlen Napisten kultuszának gyakorlása céljából.
A hatalmas római birodalom provinciáiban élő férfiak egyetlen felemelkedési lehetősége a légiókba való belépés volt. Általában 20-25 évi szolgálat után nyertek polgárjogot és jutottak földtulajdonhoz. Hazájuktól távol éltek és harcoltak, azonban magukkal hozták kultúrájukat, vallásukat. Mithrász életének eseményeit felidéző, az emberi élet és a világegyetem törvényeit feltáró szertartások barlangszerű szentélyekben folytak.
A szentély két hosszanti oldala mellett magasabb padkát (pódium) alakítottak ki a beavatott nézők számára, középen pedig a 80 cm-el mélyebb cellában folyt a szertartás. A Mithrász kultusz misztériumvallás volt, így a be nem avatottak előtt titokban kellett maradnia: a hívők hét fokozaton keresztül jutottak a legmagasabb fokú tudáshoz. A beavatási szertartás során a hívőt egy mélyedésbe fektették, és felette ölték meg a bikát, melynek vére avatta fel őt.
Mithrász – a fény, az élet szimbóluma – barlangban öli meg a sötétséget és a gonoszságot megtestesítő ellenfelét, a bikát, és itt folyt le a lakoma is, melynek során Mithrász elfogyasztotta a bikát.
A szentély keleti és déli oldala sziklafal volt, és a belső teret is igyekeztek barlangszerűen kiképezni. A bejárattal szemben található a fő kultuszkép. A dombormű könnyen megfejthető: középen a frigiai ruhát, azaz hosszú testhez simuló nadrágot, hosszú ujjú tunikát, rövid köpenyt és csúcsos sipkát viselő isten egyik kezével hátrafeszíti a bika fejét, a másikkal leszúrja. Jobbról és balról található két, ugyancsak frigiai ruhás alak (Cautes és Cautopates) a pirkadatot és az alkonyatot testesíti meg a fel-, illetve lefelé tartott fáklyáikkal. A jelenetben részt vesznek a kutya, a kígyó és a skorpió is, mint Mithrász segítői. A dombormű alsó szélén levő feljegyzésből mindössze három szó olvasható ki: „fecit impendio suo”, amiből az következtethető, hogy azt valaki saját költségén emelte.
A barlangban, illetve a 13x8-11 méteres, trapéz alakú épületben még négy fogadalmi kő is van, rövidített felírásokkal, amelyeket Mommsen, Paur és Storno úgy fejtettek meg, hogy azokat Septimus Justinianus, a XIII. Gemina Antoniana légió fegyvertárosa, illetve egy Julius Saturninus nevű római tiszt állította a Napisten számára.
A közel két évezrede a sziklába vájt szentélyt az évszázadok során a víz és a szél hordaléka betemette, a növényzet benőtte. A kultuszhelyet két fiatalember, a soproni ifj. Storno Ferenc és a fertőmeggyesi Malleschitz György kőfaragó fedezte fel egymástól függetlenül 1866-ban.
Első, szakszerű feltárását id. Storno Ferenc végezte el, az ő munkája a belső teret lefedő kőboltozat. Az első világháborút követő időkben ez a terület a senki földje volt, így a szentély teljesen lepusztult. A határ megnyitása teremtette meg a felújítás lehetőségét. (Személyes élményként hozzátehetem, hogy közvetlenül a határnyitás előtt, 1989. szeptember első napjaiban – egy határőr kíséretében – jártam a barlangnál: valóban siralmas állapotban volt, félig betemetve.) Hitelesítő ásatása és helyreállítása 1990-91-ben történt meg. A sziklatömbbe faragott festett dombormű eredeti, az oldalt elhelyezett dombormű, az oltárkövek és a két oroszlán viszont hiteles másolat (eredetijük a soproni Fabricius-házban található).
A szentély kialakításának időpontját urnákban talált pénzérmék, illetve az oltárkőfeliratok alapján állapították meg. Massalszky herceg egy a Soproni Szemlében megjelent tanulmányában a barlangot egy 254-378 között használatban levő szentélynek mondja, amelyben „Hitehagyó” Julian császár is mutatott be emberáldozatot (!) (ezt a kor neves szakértői hiteltelennek tartják), amikor dunai hajóútját Carnuntumban 4 napra megszakítva kíséretével együtt felkereste a szentélyt, hogy trónja elfoglalása előtt az istenséget kiengesztelje. Mithrász-barlangot azonban sem Carnuntumban, sem Scarbantiában (ma: Sopron) nem talált, mert a Napisten tisztelete eltért a római hivatalos vallástól. Mivel a rákosi szentély közelében téglából készült hamutartókat és mindegyikben pénzdarabokat is találtak, biztosra vehető, hogy a szentélynek kezelői, őrzői voltak, tehát valamiféle település is fejlődhetett mellette.
A Mithrász-kultusz a Római Birodalom utolsó pogány államvallásának öröksége, több eleme azonban a római katolikus vallásban a mai napig fellelhető. Krisztus után 354-ben került december 25-re Karácsony ünnepe. Liberius pápa rendelte el így, és parancsának igen érdekes kultúrtörténeti háttere van, írja Xántus János: A természet kalendáriuma c. könyvében. Az akkor már névleg keresztény légiók katonái között ugyanis nagyon elharapózott az úgynevezett Mithrász-kultusz, azaz az óperzsa Napisten tisztelete. Eredetileg ez az istenalak a világosságot és a fényt jelentette, mely még a felkelő napot is megelőzve a legtávolabbi és legelrejtettebb zugokba is behatol, és a sötétséget mindenünnen elűzi. Később a hazugság és sötétség legyőzője lett Mithrász isten. Mivel születését december 25-én ünnepelték a birodalom támaszát jelentő légionáriusok, ezért ugyanez a nap lett a keresztény karácsony ünnepe is, hiszen már Hieronimus egyházatya is megmondta, hogy a pogány ünnepeket nem kiirtani, hanem keresztény szelleművé kell tenni.
A Mithrász-szentélyeket, így a fertőrákosit is, a Gratianus császár által 378-ban kibocsátott birodalmi rendelet szerint le kellett volna rombolni, de mivel forgalomtól távol eső, eldugott helyen volt, fennmaradt és mivel felügyelői elhagyták, idővel eltemetődött és csak 1500 év múlva került szerencsés véletlen következtében napvilágra.
A szentélyt – kialakítása miatt – Mithrász-barlangként is emlegetik. Szerepel a magyarországi
Alpokaljai barlangok között: Mithras-barlang (= Mitra üreg, Mithras Grotte, Mitrász barlang, Sopron-rákosi-barlang). Mivel azonban sohasem volt valódi barlang, a
Barlangok POI-pontok közé nem vettem fel.
Forrás:
*
Mithrász-szentély (Wikipédia)
*
Mithrász (Wikipédia)
Nyitva tartás: május 1. és szeptember 1. között: keddtől vasárnapig 9.00-tól 17.00-ig (ebédszünet: 13.00-14.00-ig)
Az ettől eltérő időpontokban előzetes bejelentkezéssel egész évben látogatható.
Időpont egyeztetés:
Fertőrákosi Kirándulás Információs Pont
Fertőrákos, Meggyesi u. 1.
tel.: +36 20 355-9999
fax: +36 99 355-348
Megközelíthető: kerékpárral, gyalogosan (szép időben, kellemes, fél órás séta a kőfejtőtől) és elektromos taxival. A gépkocsival érkezők a
N 47° 43,653' E 16° 38,577' koordinátán található parkolóban hagyhatják járműveiket. Innen indulnak az elektromos taxik, itt bérelhető kerékpár, és ugyanitt lehetséges az időpont-egyeztetés is.
Belépődíj: 800 Ft, nyugdíjasok és gyermekek felét fizetik (2010. október)
