Az emléktábla felirata:
ITT ÉLTE GYERMEKKORA BOLDOG NAPJAIT GÁRDONYI GÉZA MAGYAR ÍRÓ 4 ÉVES KORÁBAN 1867-BEN.
Gárdonyi Géza
Agárdpusztán született 1863. augusztus 3-án Ziegler Sándor uradalmi kovács
fiaként. Apját, aki 1848-ban hazája szabadságáért fegyvert készített Gábor
Áronnal együtt a honvédek számára, nem szívesen alkalmazták az uradalmakban,
ezért a család kénytelen volt többször is vándorolni, és így jutottak el Pátkára is
1866 őszén. Az író apja szabadságharcos múltját büszkén őrizte, amikor
Tisza István miniszterelnök képviselői mandátumot ajánlott fel neki, a
következőképpen válaszolt: „ha nagyméltóságod az országban mindenkit
megvásárolt, a világosi fegyverkovács fia becsülete akkor sem eladó”. A népszerű
író több helyen is megemlékezik önéletírásaiban284 életének pátkai korszakáról,
pedig akkor csak három éves volt. Az „Első Álom”-ban a következőket olvashatjuk:
„1866-ban Pátkán laktunk. Apám gépész volt Kégl Györgynél (Csalai földbirtokos).
Mi bent laktunk a faluban, a falu boltja mellett. A boltosnak volt egy kislánya,
olyan korú, mini én. Emlékszem, hogy ezzel a leánykával a porban játszottam.
Csibéket csináltunk, vagy gödröcskéket ástunk az udvaron a pince oldalában.”
Rozikáról, a játszópajtásról maradt meg az első álma az írónak „A tallérok” című
karcokban is.
A kedves faluról való visszaemlékezés fontos állomása volt a „Páter noster”
című írása: „Pátkán az apám sarkantyús csizmában járaton. Emlékszem, mikor
hozta a sarkantyút, s a finom selyempapírosból kibontotta előttem.
284. Tükörképeim címmel jelent meg 1965-ben.
173. oldal
A sarkantyú fényes volt és talán aranyozott is. Nekem nagyon tetszett. De csak
addig tetszett, míg a kezemben volt, mikor már a csizmámra szegezték, bizony
nem szerettem: gyakorta elbotlottam benne és felbuktam. De hiába feszegettem le a
kényelmetlen cifraságot, apám csakhamar megint újat vett. Megtanított táncolni…s
nekem a fordulókat ki kellett pengetnem a sarkantyúval. Anyám beszéli, hogy
egyszer apám elvitt a kávéházba is és ott huzattá nekem a cigánnyal a verbunkost,
én meg táncoltam. Másik büszkesége volt az apámnak, hogy a gép részeinek nevét
tanultam meg. Egyszer Kégl előtt is produkálnom kellett a tudományomat. Kégl
a magfelhordó készüléket kérdezte és én megmondtam: - Páter nostra. Kéglnek is
volt egy akkori fia, mint én - talán az, aki agyonlőtte magát -, de az sem olyan szép
ruhában nem járt, sem olyan okos nem volt, mint én.”
Apja azonban hamarosan megvált a pátkai uradalomtól. „A piskóta” című
elbeszélésében búcsúzik el a szeretett falutól: „Pátkáról Székesfehérvárra
költöztünk egy Bürgermeister nevű kútmester házába.” Gárdonyi Géza emlékét
a község lakói sem felejtették el. Egykori lakóházának falán, (Kossuth u. 92.)
a Szamos-féle házon 1940-ben emléktáblát helyeztek el (de felirata sajnos
pontatlan, hiszen az író már 1866-ban a községbe került, ezzel szemben a
feliraton viszont az 1867-es évszám szerepel), és az egykori általános iskola is az
ő nevét viselte. Az író a faluban szerezte élete első mély benyomásait, amelyek
megjelentek halhatatlan írásaiban, így állítva emléket Pátka nevének. Az „egri
remete” 1922-ben halt meg.
A weboldal működése és tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll, köszönettel vesszük az észrevételeket a fejlesztési ötletek oldalon.
A turistautak.hu-ra feltöltött track-eket és a letölthető térképeket, azaz térképi adatbázist az ODbL licencnek megfelelően bárki használhatja.
Minden egyéb anyag előzetes írásbeli engedély nélkül csak magáncélra használható fel. jogi tudnivalók
