A Honfoglalás idején Győdő (Eudu) kun vezér telepedett meg a templom helyén. Róla kapta ez a hely a Győd, Jud, Güd, Gyüd majd a Máriagyűd nevet. Itt húzódott a forgalmas Pécs-Eszék régi római út. A templomdomb alatti forrásnál, mely még ma is ad vizet, sokan megpihentek. Fatönkre állított Mária-szobor állt itt, melyet kegyelettel vettek körül.
A pécsváradi bencések 1006-ban kápolnát építettek a szobor fölé. Az első templomot 1148-ban II. Géza királyunk építtette hálából, miután a bizánci császár elleni hadjárata során itt kért segítséget a Szűzanyától. A gyakori imameghallgatások miatt sokan látogatták a templomot, sőt a környékbeli előkelő családok köréje temetkeztek.
A török időkben a templomot mecsetté alakították, majd a rácok, később a reformátusok kezére került,miután 1537-ben Perényi Péter siklósi várúr felvette a református vallást és 51 faluját - köztük gyűdöt is - reformátussá tette. 1687-ben az augusztus 12-i nagyharsányi csatában felszabadult a vidék a török megszállás alól. A templom ekkor romos, elhagyatott volt, a kegyszobor eltűnt.
A XVII. században csodás események történtek a környéken. A Boldogságos Szűz megjelent Ispány Mátyás és Kopics János siklósi lakosoknak, akik szőlőművelésből jöttek hazafelé. A Szűzanya azt kérte, hogy újra a katolikusoké legyen a templom. 1689-ben Vecchi szigetvári várkapitány I. Lipót császár utasítására a templomot újra a katolikusok kezére adta. A siklósi ferences atyák vették gondjaikba a templomot, és újra megindultak a zarándoklatok. 1698-ban Kaproncáról új kegyszobrot hozattak.
A Rákóczi-szabadságharc idején, a kegyszobrot a veszedelmek elől először Siklósra, majd Eszékre menekítették. Két évre rá a katolikus hívek visszakérték a szobrot, de az eszékiek nem adták, a mai napig ott található a ferences templomban. 1713-ban Nesselrod Ferenc pécsi megyéspüspök a most is látható kegyszobrot adományozta a templomnak, melyet a régi szobor mintájára aranyszegélyű, ötvözött ezüst ruhába öltöztettek az 1700-as évek végén.
Újabb imameghallgatások tömegesen vonzották ide a búcsúsokat. 1737-ben pestisjárvány pusztított a vidéken, a nép a Szűzanyához imádkozott segítségért, és a járvány hirtelen megszűnt. A hálaadományokból elkezdték bővíteni a templomot, a templom mellé lerakták a ferences zárda alapjait is, a rendházat 1742-ben szentelték fel.
1788 a fordulat éve volt: II. József császár bezáratta a kegyhelyet. Egy 1799-ben felvett jegyzőkönyv 302 gyógyulást sorol fel, sőt egy leltárban 106 mankó szerepel, melyeket a meggyógyultak hagytak itt. Máriagyűdöt hivatalosan VII. Pius pápa ismerte el zarándokhelynek 1805-ben. 1860-ban helyezték el a domboldalban a fájdalmas Szűzanya szobrát, amely ma is a zarándokok kedves helye. 1900-ban állították fel Kiss György jubileumi keresztjét a századforduló és a magyarság 900 éves kereszténysége emlékére.
1950-ben megszüntették a ferences rendet, és a rendházból állami szociális otthont alakítottak ki. A kegyhely gondozását egyházmegyés papok vették át. 1964-ben belül, majd 1972-ben kívül is megújult a templom. A zarándokok adományaiból elkezdték felújítani az oltárokat. A templom és a tornyok tetőcseréje 1991-ben, külső tatarozására 1993-ban került sor, a templombelsőt egy évvel később festették ki. 1996-ban felújították a régi padlózatot, így nyerte el a templom mostani formáját.
2008-ban XVI. Benedek pápa a máriagyűdi kegytemplomot basilica minor rangra emelte.
Minden Mária-napon illetve jelesebb egyházi ünnepekkor búcsút tartanak itt, vagyis 25-27 alkalommal évente. Ilyenkor a templom és környéke megtelik emberekkel, az utóbbi években a látogatók számát mintegy ötszázezerre becsülik.
A weboldal működése és tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll, köszönettel vesszük az észrevételeket a fejlesztési ötletek oldalon.
A turistautak.hu-ra feltöltött track-eket és a letölthető térképeket, azaz térképi adatbázist az ODbL licencnek megfelelően bárki használhatja.
Minden egyéb anyag előzetes írásbeli engedély nélkül csak magáncélra használható fel. jogi tudnivalók
