Bölénylesen
A bölényfarm alkalmat ad bölények megfigyelésére, gyerekkorunk indián romantikájának felidézésére Kaposmérőn.
A terület tulajdonosa nincs mindig a helyszínen, biztosra csak csak előzetes egyeztetés esetén (30/288-2585) mehetsz. Belépődíj felnőtteknek 500, gyerekeknek 300 Ft.
Megközelítés
A falut elhagyva a vasúti kereszteződés után 150 méternyire a N 46° 22,020' E 17° 42,184' pontnál induló mezei útra kell letérni. Parkolni itt lehet a füves padkán, de a mezei út is autózható a farm kapujáig: N 46° 21,981' E 17° 42,439' amely javított földúton érhető el.
Bölények Mérőn
Hazánkban az állatkerteken kívül 3 helyről tudunk, ahol bölények élnek. Ezek egyike a mérei farm, amely közel egy évtizede 4 amerikai bölény tartásával indult. A gazdaság területén mára 15-20 körül ingadozik a bölénycsorda létszáma, és szükségessé vált a legelőterület bővítése is, hogy a távlatilag tervezett 40 körüli létszámot is el tudja tartani. Az állatok bármilyen időjárási szélsőséget is fedél nélkül, a szabadban töltve élnek át.
A gazdaság tulajdonosa Gelencsér László íjkészítő és családja. A bekerített terület a környező unalmas, teljesen sík mezőgazdasági terület szélén meglepően szép. A terület kis magasságkülönbségű hullámzása és kis tavacska duzzasztása változatossá teszi a felszínt. Itt közvetlen közelről figyelheted meg a félelmetes felnőtt állatokat és a szarvasmarha borjúkra erősen hasonlító fiatal példányokat. A közelcsalogatás módja, ha a gazda almával vesztegeti meg őket; erre számítva akár vihetsz is magaddal almát. Őket az állatok már annyira elfogadják, hogy közéjük mernek menni, de ennél többet még ők sem kockáztatnak. Fogalmat alkothat az állatok vérmérsékletéről, aki állatorvosi vizsgálat után, még a javítás előtt megnézi a tonnányi súlyú acél kezelőrekesz állapotát...
Különösebb bátorságot a közeli szemle nem igényel, mivel villanypásztor választ el tőlük. Igaz, látva a kifejlett példányok hatalmas bundáját, bennem is felmerült a kérdés, hogy azon keresztül mennyire érzik meg a villanypásztor visszatartó hatását.
Egyébként baj esetén felesleges elfutni. Ugyanis a bölények jobban futnak mint egy ló, és a tóba is hiába ugranál, mert kiválóan úsznak... Howgh! Szólottam!
Samu, a tonnához közelítő óriási bika, aki az egész csorda ősapjának számít, féltékenyen őrzi vezéri helyzetét. Ezért fordulhat elő, hogy több, világra jött borjúnak nemcsak az apja, de nagyapja is. A telep gazdáitól úgy tudjuk, hogy a beltenyésztés - bizonyos korlátok között - a bölények körében nem okoz olyan súlyos öröklődési problémákat, mint más emlősállatok esetén.
Az állomány így is szépen gyarapodik, több példányt már el is adtak továbbtenyésztés céljára, és néhány már fazékban végezte.
A bölények hányatott sorsa
A bölény (Bison bison) Eurázsia és Amerika mérsékelt éghajlatú területein őshonos, és régebben nagy számban népesítették be alfajtól függően az érintetlen vadonokat vagy a füves síkságokat.
Az eurázsiai bölények az élettér zsugorodása és a vadászat miatt már régen a kipusztulás szélére kerültek, utolsó kisebb populációi az első világháború után a Kaukázus alig megközelíthető erdőiből és Lengyelország keleti vidékéről tűntek el. Az állatkertben megmaradt, két (hegyi és síkföldi) alfajhoz tartozó példányok utódaiból keletkezett kevert állomány ma Lengyelország és Fehéroroszország határvidékén a Białowieża-i rezervátum területén és újabban még néhány erdősültebb országban (például Görgényszentimrén és Hátszegen) természetes körülmények között szaporodik.
Hazánk területén legtovább Erdély erdős hegyei között tartottak ki, és az 1600-as évekre teszik az utolsó példányok kilövését. De hogy régebben nem volt ritkaság, azt a régi földrajzi nevek tanúsítják. Csak néhány kiragadott példa: Belényes a Bihar hegységben, Bölön Háromszék megyében. Megnevezése a vidéktől függően változott: volt ahol a bölény szó valamilyen változatával említették, de a középkori nyelvet megőrző csángók szavával „begyetehén”. A legtovább szintén Erdélyben megmaradt, a füves térségeken élő, hozzá némileg hasonló és a valószínűleg még korábban kipusztult hatalmas tulokkal (Bos primigenius) gyakran azonosnak vették, ezért a rájuk vonatkozó korabeli híradások pontosságán is gondolkodhatunk…
Európában tehát fokozatosan tűnt el a nem túl nagy létszámú bölényállomány, viszont az észak-amerikai bölények sorsa apokaliptikus méreteket öltő rettenetes pusztítás során teljesedett be.
A Sziklás-hegységtől keletre elterülő hatalmas préri 150…200 évvel ezelőtt több tízmillió bölénynek adott otthont, amelyek ezres csordákba verődve vándoroltak. A gyéren lakott vidéken az indiánok és a bölények között ezen a magas szinten alakult ki az egyensúly. Az indiánok íjakkal és kézifegyverekkel folytatott veszélyekkel teli vadászatok során annyit ejtettek el belőlük, amennyi a létfenntartásukhoz nélkülözhetetlen volt. Ennek megfelelően meg is becsülték a zsákmányt: húsán éltek, de nem volt egyetlen porcikája sem, amelyet ne hasznosítottak volna. Csontjai eszközök alapanyagául, bőre az indián sátrak (tipi) építéséhez hasznosultak. A bölény a prériindiánok létalapja volt, és a bölények kiirtása végleg megpecsételte a síksági törzsek sorsát is. A területszerzés érdekében a bölények kiirtása párhuzamosan folyt az őslakosok módszeres kiirtásával. A préri nagy területei váltak így szántófölddé és legelővé, a telepesek földéhsége nem ismert határokat. A 19. század második felében ez határozta meg a bölények sorsát, a végén már a halomra öldösött állatoknak legfeljebb a nyelvét használták konzervgyártáshoz. A korabeli erkölcsi érzékre jellemző, hogy Buffalo Billt - aki azzal kérkedett, hogy saját kezével százával ölte meg az indiánokat és ezrével a bölényeket - nemzeti hősként tisztelték a nem is olyan régi időkben.
Ilyen módon a 19. század végére az amerikai bölények a teljes kipusztulás szélén álltak.
A rezervátumokban megmaradó párszázas létszámú csordák védelmével és a prérikre telepítésükkel a 20. században újra szaporodtak, megmenekülni látszanak. Ennek azonban az volt az ára, hogy a különböző alfajokhoz (erdei és préribölény) tartozó példányok keveredése során egy soha nem volt változat állt elő. Ez ma az amerikai bölény. Az amerikai angolban a bölényre és a bivalyra ugyanazt a szót használják (buffalo), így fordulhat elő az a furcsaság, hogy az indián regények fordításában többször is olvashatni bivalyvadászatról.
Bölény az asztalon
A prériindiánok nem élhettek a bölény húsa nélkül. Megtalálták a konzerválás módját is a nehezebb időszakokra: a csíkokra vágott, kiszárított húst megdarálva tartották el (pemmikán).
Az európai bölényfarmokon megtermelt bölényhús igazi különlegesség az azt megfizetni képes körökben.
Nem csak a különlegessége miatt drága a bölényhús. A bölény tartása nem teljesen veszélytelen foglalkozás, ráadásul az állatok hatalmas étvágya miatt nagy területet igényel és költséges. Az állatok nagy csontozata és vastag bőre miatt testtömegének kevesebb mint felét teszi ki a magas élettani értékű, zsírtalan hús.
Hogy a mérei farm a tulajdonosok számára ne csak költséges hobbi maradjon, hanem önfenntartó lehessen, szükséges a szaporulat haszonállatként történő kezelése.
Ezért mára már jó néhány állatot elért a végzete. Vigaszul csak annyi szolgálhat, hogy az állatok félelmetes ereje miatt nem a mészáros bárdja, hanem puskagolyó végzett velük.
Felhasznált irodalom: Urania állatvilág, Gondolat kiadó Bp. 1973
A weboldal működése és tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll, köszönettel vesszük az észrevételeket a fejlesztési ötletek oldalon.
A turistautak.hu-ra feltöltött track-eket és a letölthető térképeket, azaz térképi adatbázist az ODbL licencnek megfelelően bárki használhatja.
Minden egyéb anyag előzetes írásbeli engedély nélkül csak magáncélra használható fel. jogi tudnivalók
