Az előkészületeket, illetve az Úttal kapcsolatos egyéb információkat lásd itt, az úton készített fotókat pedig itt.
Ha üzenni szeretnél, akkor a "megjegyzés hozzáfűzése" menüpontot válaszd. Ha nem vagy regisztrálva, akkor előbb a regisztráció-t kell választanod.
Az utinapló
Ami eddig történt... (Mivel e weboldal szerkesztő módja egy adott terjedelemnél figyelmeztetés nélkül törli az addigi bejegyzéseket, a 0.-33. nap történései itt találhatók.)
Hétfő, 2013.07.22. 34. nap: Finisterre - A Coruna - Finisterre
Ez a kirándulás nem szerepelt a még otthon szőtt tervekben, a háziak (Ari és Éva) beszéltek rá, hogy nézzem meg ezt a szép várost, amely Herkules tornya a Világörökség része.
Finisterre-től 110 km-re észak-keletre, Spanyolország északi partján fekvő A Coruna az azonos nevű galíciai tartományok egyikének székhelye, a másik Lugo, ebbe léptem be előbb O Cebreiro előtt.
Bár tegnap elég későn, 3/4 1-kor feküdtem le, már a 6-ra beállított ébresztő előtt felébredtem, elkészítettem a teámat és kávémat, bekaptam néhány kekszet, és lesétáltam az albergtől 100 méterre lévő "buszállomásra" (egyetlen busznyi kiálló, ahol a különböző helyekről érkező, majd tovább/visszafele induló buszok jól szervezett rendben váltják egymást. Pontosan 7:10-kor el is indultunk, az elülső jobboldali kettős ülést foglaltam el az esetleges menet közbeni fotózás reményében. Corcubiónban, az első megállás helyén viszont a szinte üres buszra felszált egy szenyora, mellém ült, majd elkezdett valamit hadarni nekem. Nem volt szimpatikus, ezért egy kurta "no entiendo"-val igyekezdtem lezárni ezt az egyoldalú diskurzust, ekkor elkezdett mutogatni a helyemre, félreérthetetlen mozdulatokkal jelezve, hogy neki márpedig ott kell ülnie, mert különben hányni fog. Több sem kellett, gyorsan eggyel hátrébb ültem.
Útközben, kisebb településeken egy-egy ember szált fel, leszálló nemigen akadt, aztán még egy nagyobb városban, Carballo-ban álltunk meg hosszabb időre a buszpályaudvaron, ahol a mellénk rövidesen beálló buszról sokan szálltak át, így végül a járat elég szépen megtelt. Többen is megpróbáltak a "hányós" nő mellé ülni, sikertelenül.
A Corunába érkezve 17 fokot mutatott a hőmérő, rövid nadrágban és rövidujjú ingben nem éreztem magam cseppet sem túlöltözve :-).
.....
Nem volt időm befejezni, de lassan már éjjel 2 óra, és holnap Muxía!
.....
Már Muxía-ból folytatom a tegnapi nap leírását. A távolsági busz 30 km-rel A Coruna előtt a felhajtottunk az autópályára, aminek végén a busz akkora sebességgel ment a lezárt sorompó felé, hogy az volt érzésem, át fogunk törni rajta, de a sorompó az utolsó pillanatban villámgyorsan felcsapódott, mi meg átsuhantunk :-).
A buszpályaudvar mellett azonnal megtaláltam a 4-es busz megállóját, ezzel mentem tovább még 5,3 km-t a part felé, ahol a Herkules torony áll. A világítótornyot az I. században a rómaiak emelték, a többit l. a Wikipediában, érdekes, de hosszú történet. Felmentem a toronyba, fényképeztem, videóztam. Aztán indultam városnézésre, ami korlátozott idő ellenére igen jól sikerült, amit nagyrészben annak köszönhető, hogy az itteni geoládák remekül végigvezettek a város nevezetességein. Összesen 6 ládát találtam meg, és még maradt időm bevásárolni és megebédelni is. A gazdag program, na meg a fél liter 5,5%-os Estrella rendesen lefárasztott, úgyhogy a visszaút nagy részét végigbóbiskoltam. Visszatérve az albergbe lezuhanyoztam, átöltöztem, hónom alá vágtam egy vörösboros üveget meg két ruhadarabot az esti égetéshez, és elmentem Guilane-ért és Briggitte-ért, akivel megismerkedett, miután Barbadelo után szétváltunk. A csajok is hoztak egy üveg vörösbort, sőt sok apró nasit is (kolbászkák, füstölt sonka, olajbogyó, pisztácia, cseresznye, stb.), úgyhogy a naplemente előtti órát kellemes piknikezéssel töltöttük az óceán oldali meredek, sziklákkal teli lejtőn.
Teljes sötétségben, kellemesen becsiccsentve (az ő boruk 2008-as14%-os, testes bor volt) bandukoktunk haza, ezzel ma is megvolt a 20 extra km (12,3 km A Coruna-ban, a többi Finisterre-ben). A szállásra közben új magyarok érkeztek, köztük egy fiú, aki ősztől hozzánk fog járni a villamosmérnöki karra, és amikor megtudta, hogy ott dolgozom, nem tudott kifogyni a szakmai kérdésekből. Utána még egy másik magyarral is szóba elegyedtem, aminek az lett a következménye, hogy csak hajnali kettőkor feküdtem le. Foly. köv., de most megyünk Danival naplementézni. ....
A mai naplemente sajnos "elmarad", a felhők az utolsó pillanatban csúnyán összeszerveződtek, még jó előtte azért készítettem egy-két szép képet. Pétert, egy másik, már korábban megismert magyart kértem meg, hogy fotózzon le a Virgen de la Nuestra senora de Barca templom alatti sziklákon, ott ahol Tom Avery (Martin Sheen) szórta be a Camino legelső, pireneusi szakaszán odaveszett fia, Daniel Avery (Emilio Estevez) hamvainak maradékát az óceánba. Nekem fontos volt ez a hely, nem részletezem. Útközben megtaláltuk az itteni egyetlen geoládát, de majd visszatérve Santiago-ba lesz még egy jó pár.
Kedd, 2013.07.23. 35. nap: Finisterre - Muxía
29,3 km, 6:55 perc, 1 geoláda. Csak 4 órát aludtam, mert az előző napi kirándulás miatt 6-ra állított ébresztőt nem sikerült kikapcsolnom, és magától átállt a köv. napra.
De ez végülis nem volt baj, mert nem voltam egyáltalán összepakolva, a dolgaim szerte szét voltak és a többiek még aludtak (volna), így sötétben matatva sokáig tartott az összeszedés és kihurcolás a társalgóba, ahol a heverőn szintén aludt valaki, úgyhogy csak a konyhában felkapcsolt villany kiszűrődő fényénél pakoltam. Még ittam egy-egy teát és kávét, és 7:20-kor nagynehezen sikerült elindulni. Ekkorra már egész világos lett, az út elején napkelte ragyogta be a távolodó Fisterrát. Ahogy Fisterra felé, úgy most, Muxía felé az utolsó Camino szakaszon elhatároztam, hogy addig megyek egyhuzamban, amíg nem esik különösebben nehezemre. Ezen a szakaszon gyakorlatilag semmi infrastruktúra (bárok, ivóvizes kutak, faluban pad) nincs, csak a 20 kilométeren találtam egy olyan magasságú, árnyékos kőfalat, amire végre le tudtam telepedni. Kivettem a kajás zacskómat, erre nyomban ott termet egy macska és egy kisebb kutya, majd rövidesen egy kicsit nagyobb. A macska nagyon pofátlan volt, egyből rávetette (volna) magát a zacskóra, kénytelen voltam gyengéden lelökni a falról. De éphogy csak talpra esett, újra próbálkozott, na ekkor már nagy ívben repült a szederbokorba... A kutyák ezzel szemben megtartották a két lépés távolságot, előbb állva élénk farkcsoválással jelezték a feletti örömüket, hogy nekik is jut talán valami, majd leültek és türelmesen várakoztak. Kaptak is egy kicsit a rosejbni maradékából.
Habár ültem ott vagy egy fél órát, lábat is szellőztettem, zoknit is cseréltem, továbbinduláskor mégsem éreztem magam szemernyit sem kipihenve. Ennek oka nem a rövid alvás, hanem az volt, hogy A Coruna-ban kicsit túlvásároltam magam élelmiszerekből, és a hátizsákom az átlagosnál nehezebb volt. Így aztán elég lassan haladtam az utolsó, 8 km-nek gondolt távon, amiből végül 9,3 km lett, mert nem tudtam pontosan, hol van a (szintén magyar) Delfín alberg. Még szerencse, hogy Dani, aki Reginával és Magdival korábban léptek le Fisterra-ból foglalt nekem helyet, mert már érkezésemkor "completo" volt az alberg, és mint később kiderült a másik kettő is, sokan hotelekben voltak kénytelenek megszállni, nálunk a szobában két tini lány polifoamokon aludt a padlón, a nagymamájuknak valaki átadta az ágyát.
Éppen csak lezuhanyoztam, majd elmentem kiváltani a 3. okiratot az útról, bevásároltam (sört, tejet, joghurtot, azaz olyan dolgokat, amiket végképpen nem lehet cipelni). Mosni már nem volt erőm, délutánra már csak azt a kék pólót tudtam felvenni, amit pizsama felsőként használtam a hűvösebb éjszakákon.
Estefelé elmentünk Danival és egy másik Péterrel, aki már többször, több Camino-n is járt a félsziget végén álló Nuestra Senora de la Barca templomhoz, megkerestük az ottani geoládát, majd megvártuk a végül is szép naplementét. Bevallom, hogy ha nem láttam volna a "The Way" (Vándorút) c. filmet, nem jutottam volna el Muxía-ba, és ha nem is a film inspirálta az utamat, nagy hatással volt rám.
Szerda, 2013.07.24. 36. nap: Muxía
Ma könnyű dolgom lesz leírni, hogy mi történt: szinte semmi, eljött a megérdemelt lazítás napja. Csak 7:30-kor kelltem, jól bereggeliztem, majd nagymosásba kezdtem, mert már egyetlen tiszta ruhadarabom nem volt, mivel Fisterrában a két nap alatt nen volt időm mosni. Mire kész lettem lassan dél lett, ekkor elindultunk Danival megmászni a város felett magasodó sziklás dombot. Már amikor elindultunk, kissé szitált az eső, és mire odaértünk a domb aljához, már esett, nem volt értelme felmászni, mert nagyon leromlott a látótávolság. Visszafordulva, a városban vettem kenyeret, egy üveg bort, és egy doboz koktélparadicsomot, és a korábbról megmaradt kagyló konzervvel együtt kialakult az ebédem. Délutánra sem javult meg az idő, így csak rövid időre mentem ki újra egy kis pótbevásárlásra holnapra.
Igyekszem minimalizálni a csomagomat, így pl. vettem egy félliteres ásványvizes palackot, hogy megszabaduljak a két egyliterestől, amelyek egyébként jól szolgáltak az út során, mégha egyszer sem voltam rászorulva, hogy egyszerre 2 liter vizet cipeljek. De a másik palack jól jött a borkútnál, meg pl. amikor a literes hűtött sört nem akartam abboktnál egy szuszra meginni.
A magammal hozott derékaljat is itt hagyom, egyszer használtam Rabanalban, amikor két órát várakoztunk az alberg kinyitására, és ott 10 percre lefeküdtem.
Most (23:15) jutott el hoztánk a hír, hogy Santiagóban vasúti baleset történt, halottak is vannak, egy szemtanú robbanást is említett, de ahogy az a korai híradásoknál szokott lenni, még zavarosak a hírek.
Megyek aludni, mert a hospitalerák itt alszanak a társalgóban, és már éppen készülődnek lefeküdni.
Csütörtök, 2013.07.25. 37. nap: Muxía
Utolsó nap Muxía-ban. A tegnap esti hír a santiago-i vonatbalesetről mára borzalmas számokban konkretizálódott: 77 halott, 140 sebesült. A holnapi Szent Jakab ünnepségeket lemondták, a kormány hétnapos gyászt rendelt el.
Itt Muxía-ban ennek még nem érződik a hatása, de ünnepnek sem volt nyoma. Reggeli után Danival megmásztuk a város fölé magasodó, hatalmas sziklákból álló dombot, amely tetejéről körpanoráma nyílt az egész környékre. Ünnepnap lévén a boltok zárva voltak, de szerencsére találtunk egy kis boltot, ahol tudtunk virslit és kenyeret venni, és a korábban beszerzett minestrone levessel egyetemben melegnek nevezhető ebédet készítettünk.
Délután elmentünk a távoli (2,5 km), de csendes és tiszta öbölbe, ami mentén két napja jöttem be Muxía-ba. A víz meglepően nem volt egyáltalán hideg, a partmenti sekély vízben az embernek szinte balatoni feelingje támadt.
A Nap sütött, a sör jó hideg volt, a ködös-borús napból végül egy szép nyári nap kerekedett.
Visszatérve az albergbe az idő összepakolással és vacsorával telt, majd mindenki elindult megnézni az utolsó itteni naplementét. Újra megmásztam a szikladombot, és jobb látási körülmények mellett megismételtem a körpanoráma felvételt. Lemászva a templom felé a partközeli sziklákról fényképeztem a felcsapódó hullámokat, majd megkerestem azt a pontot, ahonnan egyszerre volt látható a templom és a lemenő Nap. Ez volt egyébként a legszebb naplemente, legalábbis abból a szempontból, hogy most a Nap a legvégén a tengerbe merült el. Visszatérve az alberg előtt egy spanyol öregúr, kezében egy színes zenélő "kockával" akkora bulit rögtönzött, hogy többen táncra perdültek. Utána a hospitalerák -a feletti örömükben, hogy holnap végre elmegyünk (sicc!)- megvendégeltek bennünket egy pohárka borral. Még beírtunk szépeket a vendégkönybe, és most nyugovóra térünk, mert holnap 5:30-kor ébresztő!
Péntek, 2013.07.26. 38. nap: Muxía - Santiago de Compostela
Reggel 6:45-kor állt be a busz, voltunk vagy 25-en, mind hátizsákos zarándokok, így eltelt több mint 10 perc, amíg a hátizsákjainkat betettük a csomagtérbe és megváltottuk a söfőrnőnél a menetjegyet. A busz aztán végtelen kanyargásba kezdett, de nagyon gyorsan haladt. Amint elhagytuk a tengerpartot, újra olyan ködös lett a vidék, mint az ideúton. Nagyon gyorsan beértünk Santiago-ba, és mivel a buszpályaudvar közel esik a szállashoz, pár perccel 9 után már újra az Acuario albergben voltunk Danival. Becsekkoltunk, befizettük a szállást, lecuccoltunk, és már indultunk is a katedrális felé, mert úgy tudtuk, hogy a déli misén lengetik a botafumerio-t.
Előtte még segítettem Daninak elintézni a holnapi vonatjegyét Barcelonába, majd terepfelmérési célzattal (mi, hol, mennyi) végigjártunk néhány szuvenír boltot. Több mint egy órával korábban beültünk a katedrálisba, de miután kiderült, hogy a botafumerio lengetésére az esti misén kerül sor, elmentünk. Nagyon éhesek voltunk, mert reggel csak egy kávét ittam, a buszon egy-két kocka csokit, majd a városba befelé menet, vajas kekszet rágcsáltunk. Ezért betértünk egy Dia-ba, vettünk közösen zacskós levest, bort és 12 tojást, meg külön-külön további kaját (sonka, paradicsom, rosejbni, sör, stb.)
Ebéd után nagyon elálmosodtam, már a buszon is majdnem elaludtam, sajnos éppen amikor már Santiago-ba értünk. Egy kicsit ezért ledőltem, addig Dani lerendezte a mobilomon a levelezését. Kimostam pár cuccot, majd elindultunk másodszor is a városba. Nem lehetett előre sejteni, hogy mikor fognak telítődni a padsorok, ezért óvatosságból csaknem két órával korábban beültem, amikor még kedvem szerint kiválaszthattam a felvétel készítése szempontjából optimálisnak vélt helyet, majd a hosszú várakozás egy részét e napló írásával töltöttem el.
A mise végén kioldották, leengedték és begyújtották a 65 kilós, ezüstből készült füstölőt, majd a kereszthajó mentén belengették. Szédületes látvány volt.
Szombat, 2013.07.27. 39. nap: Santiago de Compostela.
~15 km, 3 geoláda.
Rémes éjszakánk volt, egy Sancho Pansa alkatú és kinézetű spanyol ürge nemhogy horkolt, mégcsak nem is röfögött, hanem mint egy fuldokló harcolt az életéért. A szemközti hatos fülkébén aludtam, hárman, akik vele egy fülkében voltak mind kimenekültek a fogadó-étkező-társalgóba, és a kövön aludtak. Reggel átkértem magam máshová, most egy négyágyas külön szobában vagyok három fiatal spanyollal, a lány szerint mindkét fiú horkol...
Dani reggel elment, szerencsére még tegnap összefutottunk két magyar sráccal, Gáborral és Tamással, akik Kiskunhalasról bringával tették meg az utat. Velük mentem el először a buszpályaudvarra, jegyet szerettem volna venni a holnapi kirándulásra, de nem adtak (csak aznapra árulnak).
Aztán elmentünk a katedrálishoz, ők bementek, én továbbmentem a térre, ahol összetalálkoztam Adam-mal és Kirsten-nel, akikkel soha nem mentem együtt, de nagyon sokszor találkoztunk (a pireneusi úton, Ayeguí-ben, Granón-ban és most Santiago-ban), ill. aludtunk egy helyen. Kirstenre alig ismertem rá, úgy lefogyott, megjegyzem, hogy én is sokat fogyhattam, mert már három különböző mérlegre álltam rá, és kb. 5-8 kilóval mutattak kevesebbet.
Aztán elmentem a város azon részeibe, ahol még nem jártam, vettem egy-két emléktárgyat, megkerestem pár geoládát, majd nem sokkal 17 óra előtt, éppen amikor kissé jobban rákezdett az eső visszaértem. Tulajdonképpen egész nap felváltva szemerkélt az eső vagy sütött a Nap, szerencsére a napos szakaszok voltak a jellemzőbbek.
Az albergben készítettem magamnak megint egy levest, majd jött a kedvenc kagyló konzerv, paradicsom, vajas baget, csoki, narancs.
A magyar fiúktól megtudtam, hogy kivételesen ma is volt (ráadásul déli mise végén!) füstölő lengetés, hogy ez most a gyász miatt volt, vagy valakik összedobták a 300€-t (ennyiért bármikor megteszik), azt nem tudni.
Délután végleg beborult, egyre erősebben fúj a szél, és többször megeredt az eső, úgyhogy ma már másodszor nem megyek be, amúgyis bőven megvan ma is a15 km.
Holnap megint kirándulok egyet, mert még így is marad egy teljes napom Santiago-ra. Csak estefelé jövök vissza, ezért a beszámoló csak későn, lehet, hogy csak hétfőn kerül fel a web-re.
Vasárnap, 2013.07.28. 40. nap: Santiago - Vigo - Santiago
180 km távolsági busszal, 11,6 km gyalog Vigo-ban, 7 geoláda.
Nagyon jól aludtam, a két enyhén elhízott spanyol fiúk egyike sem horkolt. Reggel még találkoztam Gáborral és Tamással, a két kiskunhalasi sráccal, akik országuti bringáikon 3000 km-t tettek meg, megjárva Finisterét és Muxiát, úgy mint én, 8 atmoszférára fújt gumiaikon persze jobbára aszfalton. Csináltattunk egy búcsúképet, majd elmentem a buszpályaudvarra, megvettem a retúrt (ida y vuelta) Vigo-ba, majd a többi várakozóval totóztunk, vajon hová fog beállni a buszunk, mert kiírva nem volt semmi. Egyébként ronda szeles idő volt, időnként az eső is rákezdett, és amikor elhagytuk Santiago-t, szakadni kezdett, és a 60 km-re fekvő Pontevedra-ig abba sem hagyta. Vigo felé aztán folyamatosan javult az idő, és a nap hátralévő részében csak az erős szél maradt meg, egyszer kellett rövid időre felvenni az esődzsekit, mert eleredt az eső.
Vigo Santiago-tól Délre, az Atlanti óceán partján fekvő város, nagy kikötővel, mindössze 25 km-re Portugália északi határától.
A buszpályaudvar itt is kívül van a centrumon, és mivel nem láttam a közelében helyi buszmegállót, gyalog indultam a belváros felé. A Santa Rita templomon és egy hatalmas lovas szoborkompozíción kívül túl sok érdekeset nem láttam, a tengerparti rész is csalódást keltett, mert azt végig a kikötő foglalta el. Délutánra javult valamennyit a véleményem, amikor felkapaszkodtam előbb a Castillo de San Sebastian, majd a Fortaleza de El Castro erőd megmaradt falaihoz, ahonnan szép kilátás nyílt a városra. Lefelé, a magaslatot körülvevő parkban az utolsó előtti ládánál találkoztam egy fiatal a coruna-i párral, akik akkor jöttek a ládáért, amikor vissza akartam rejteni. Megdícsértem a városukat, mondván, hogy A Coruna-t sokkal szebbnek találtam, elsősorban a rendezett tengerparti sétánya és az ép történelmi magja miatt.
A buszpályaudvarra visszatérve maradt időm arra, hogy egyek egy tortilla-t és hozzá igyak egy korsó Estrella-t. Aztán 17:30-kor indulás "haza", és este 7-kor már az addigra félházra kiürült albergben voltam (tegnap kint volt a "Completo" tábla). Ha ma már nem jönne senki, akkor fene jó dolgom lenne, mert egyedül maradtam a négyágyas szobában.
Hétfő, 2013.07.29. 41. nap: Santiago de Compostela
~15 km, 9 geoláda.
Ráérősen keltem, nem volt miért és hová sietni, időre menni. Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy mivel töltsem a mai napot. Reggelizés közben feltérképeztem a kimaradt santiago-i ládákat, és úgy döntöttem, hogy a város átellenes (ÉNy) széléről, a Vista Allegre parkból elindulva teszek egy hangulatosnak ígérkező sétát a Sarela folyó (vagy inkább patak) mentén,ahol 6 geoláda is el van rejtve. Azt, hogy ez várhatóan szép séta lesz onnan tudtam, hogy majd két héttel korábban, útban Negreira felé már tettem egy kis kitérőt az első pont kedvéért, de akkor azt nem találtam meg. Most volt bőven időm, ráadásul a spoilereket (fényképes segítségeket) is letöltöttem, amik nélkül nehezen bolgultam volna, lévén többségben trükkösen rejtett mikroládák voltak.
A valóban nagyon szép séta után az egyszer már megjárt camino útvonalon visszamentem a városba, ahol ugyanazon rejtő három hasonlóan trükkös rejtését találtam meg. (Dani, ha olvasod: a sétáló utcás, "bal füles" rejtés az ereszcsatorna védőöntvényének tetején volt, de a szemközti, füllel azonos oldalon, míg a késő esti lépcső melletti falak helyett a ház mögötti parkba kellett volna eljutni.)
Aztán vettem még egy pár ajándékot, kenyeret, felvágottat, sört és nasit (karamella, kesu dió) az útra, hazamentem, megebédeltem, elkészítettem a szendvicseket az útra, kitettem a szabad polcra a megmaradt olajbogyót és citromot, Dani által rámhagyott instant kakaóporából csináltam reggelre egy kakaót, skype-oltam anyámmal, beszedtem a tegnap kimosott dolgaimat, előkészítettem a holnapi ruházatot, megborotválkoztam, lezuhanyoztam, fogat mostam, majd nekiálltam megírni ezt az utolsó előtti napló bejegyzést.
Úgy tűnik, hogy ma sem lesz hálótársam, de ezt egyáltalán nem bánom, amikor négyen voltunk, akkor eléggé "emberszagú" volt a szoba, és nem tőlem.
Kedd, 2013.07.30. 42. nap: Santiago - Madrid - Budapest
5:00-kor ébreszett a mobilom, összepakoltam a hálózsákot, a
pizsamaként használt alsónadrágot és pólót, a flip-flop papucsot, ettem két szendvicset és hozzá a tegnap előkészített kakaót, felkaptam a hátizsákot, és immár botok nélkül (benn vannak a zsákban) elindultam a San Lazaro buszmegállóhoz, amely közelebb van, mint a buszpályaudvar, ráadásul nem kellett keresgélni, melyik állásból indul a busz. Alig 20 perc alatt 3€-ért ki is értünk, nem tudom, hogyan csinálják a spanyolok, de a csomagfeladó pult előtt nem volt sor, alig láttam embert, csak a beszálló kapuknál gyűltünk össze annyian, hogy mégis tele lett a gép. A beszállás is gördülékenyen zajlott, 20 perccel az indulás előtt már mindenki csendben ült a helyén, és a gép -ilyen se volt még- 5 perccel a hivatalos idő előtt felszállt. Madridig 55 percig repültünk kiváló látási viszonyok között, el lehetett látni a légvonalban kb. 70 km-re lévő óceánig is, a hegyek hosszú gerincei mindenfelé teleszórva szélmalmok tucatjaival. Madrid felé félúton egyre zordabb és tagoltabb kopár hegyek sorakoztak, később a táj kisimult, de helyenként szinte sivatagosan homokossá vált.
Madridban a csatlakozásra várva összeismerkem egy Granadában elő erdélyi hegedűtanárral és előadóval, érdekes élettörténete jelentősen lerövidítette a várakozási időt. Aztán a felszállás után sem unatkoztam, mert amint elhagytuk Spanyolországot, a Földközi tenger partja közelében repülve felismerhető volt több település, így pl. Nizza, a tengerbe épített repteréről, később kissé távolabb a Garda tó, majd az adriai oldalon a semmivel sem összetéveszthető Velence. Bár Madridből 25 perces késéssel indultunk, olyan erős volt a hátszél, hogy Ferihegyen 15 perccel korábban száltunk le. Kellemes meglepetésként a feleségemen kívül kijött elém két jó barátom, majd este a szomdzédok rendeztek az érkezésem megünneplésére egy kerti partit. Vár rám jó pár élménybeszámoló, jó lesz felidézni a sok kellemes élményt! Kívánom mindannyiatoknak, akik figyelmetekkel megtiszteltetek, hogy egyszer Ti is járjátok be ezt az utat!
Kedves Pepe!
Először is gratulálok utadhoz, melyről a Georádióban szereztem tudomást!
Technikai jellegű kérdésem lenne. Mondtad, hogy Note2-vel rögzítetted az utad, és annak segítségével kerestél ládákat.
Milyen programmal rögzítetted a tracklogot?
Milyen programmal kerested a ládákat odakint, és ez térkép alapú volt-e?
Illetve, hogy térképet is néztél-e a készüléken?
Várom megtisztelő válaszod!
További sok sikert, jó felkészülést az északi Caminoi túrádra!
Üdvözlettel: Imre
Isten hozott újra itthon! Figyelemmel kísértem az Utadat itt, a blogodat olvasgatva. Sokat felidézett az én utamról is, mely mint említettem, ugyancsak nemrég ért véget. Minden jót Neked!
Örülök Pepe, hogy rendben Te is hazaérkeztél. Nem kerestelek, pedig ugyanazzal a repülőgéppel érkeztél Santiagoból Madridon át Budapestre, mint én. Többször küldtem üzenetet Neked a blogodon keresztül és telefonon SMS-ben is, egyikre sem válaszoltál...
Minden jót !
Üdv.: József
Szia PePe. GRATULÁLÓK. És ha majd haza érkezel és úgy döntesz tartasz valahol személyes beszámolót örömmel venném ha tudatnád velem. szívélyes üdv. T.Tsolt.
Kedves zelenagreen ;-)!
Ha minden az elképzeléseim szerint alakul, akkor holnap este kerül sor az égetésre. A szeptemberi bicikli túrán lesz alkalom minden Téged érintő részletre kitérni. Puszillak, pepe.
Nagyon felemelő lehet Péter, tudva, hogy teljesítetted már a "kötelezőt". El fogod égetni valamelyik ruhádat, vagy ennyire nem követed a hagyományt? Alig várom a személyes beszámolót! Már írom a kérdéseket. Szép időt Neked!
Szia Tozsó!
Szerintem mindenkinek egyszer végig kellene járnia az Utat. Tudom, hogy ez kivitelezhetetlen, de akkor egész más lenne a világ, az emberek közötti kapcsolat. Én az elmúlt másfél évben több tucatszor végigjártam a Camino-t a GoogleEarth-ön, de amit itt kaptam a valóságos úttól, az gyakran leírhatatlan. Szívből kívánom, hogy Neked is összejöjjön!
Szia Pepe. Csak jó kívánságaimat szeretném kifejezni feléd. Rendszeresen olvasom a naplódat.Számomra sokat jelent .Én jövőre tervezem az út bejárását. További szerencsés láda keresést és szép időt élményeket neked. Üdv. Tóth Zsolt Balatonfüred.
No látod, pepe1948, afelől egy szemernyi kétségem sincs, hogy úgy érzed magad, ahogy talán még soha! Én még most két hét után is kicsit ott vagyok még. Örülök, hogy "szaktárs" is van kinn; lehet majd eszmét cserélni, ha hazatértél...de az még odébb van...ha arrafelé jársz, ahol olvastam, akkor még van pár Santiagoig. Én is írok róla blogot, rengeteg fotóval, bár én itthon kezdtem neki. De annyira megragadt az élmény, hogy 10-15 fotót megnézve minden egyes momentum visszajön, és nem kell erőltetni az írást :)
Szia Ármádilló! Háromnapos előny birtokában most már világosan látszik, hogy lesz időm kimenni Finisterre-be, de még átmenni Muxía-ba is. Fantasztikusan érzem magam, míg mások átszunyálják a délutánt, én töltöm fel a képeket a Facebookra, írom a blogot, emberekkel csevegek, poloska csípéseket gyógyítok, stb. És elsősorban olyan boldognak és szabadnak érzem magam, mint tán soha.
Köszönöm dzsuri! Ha még netán javítod is az S-pen-es mellényúlásiamat, azért me még külön is! :-)
A továbbiakat tehát a face-ról szedheted le. Üdv, pepe
Én kicsivel több, mint 2 hete jöttem haza, május 23-án indultam Saint-Jeanból és júni 17-én értem Santiagoba. Finisterrébe már busszal mentem el, időbeli okok miatt, de ha lehetőséged van rá, ne hagyd ki, mert gyönyörű és láthatod az óceánt. Leírhatatlan Út, de ezt már Te is látod szerintem. Sok sikert! BUEN CAMINO! üdv, Tamás
Akkor én a lap tetején "Ami eddig történt..." link alatt megtalálható oldalra ( http://geocaching.hu/documents.geo?id=pepeblog ) átemelgetem majd onnan a szöveget, ha valakinek nincs FB elérése, de érdekli az utinapló.
Ott már olvasható az FB-re felrakott 20 napi történet. :)
(22-én elutazom két hétre, igy az utolsó egy hét igy is csak ott lesz olvasható, ha csak valaki nem veszi t a szerepet onnantól)
FIGYELEM! Meguntam az egyre nehezebben kivitelezhető, és tegnap óta ellehetetlenülő blogfelvitel maceráját. Mától a napi beszámolókat is a facebookra fogom feltenni.
hajrá, Pepe, mindent bele! mindennap nagyon várom, hogy elolvassam, mi történt veled: kivel találkoztál, mennyit mentél, stb. úgy érzem, így jobban elviselem, hogy én nem jutottam most ki! hatalmas respect neked az eddigiekért. hagyj valahol valamilyen üzenetet nekem, nagyon kérlek! olyan izgi lesz, hogy majd megtalálom-e...
Buen Camino!!
Örömmel olvasom minden nap a beszámolót.Mostantól meg még nagyobb kíváncsisággal. 2008-ban én is jártam a Caminon,sajnos idő hiányában Leóntól kezdtem és egészen Finisterráig eljutottam :) Bízom benne,hogy egyszer lesz lehetőségem az egész utat végig járni :)
Buen Camino
Kitartas, Burgos es Leon kozott eleg egyhangu az ut . Carrion de los Condes utan keszuljel fel egy hosszu utra. Vigyel magaddal etelt, itlat, mert 15 km-en keresztul, ketto pihenot leszamtva nem lesz semmi !
Nagyon örülök, hogy végre megjelent a mai beszámoló. Már kezdtem izgulni, hogy nem történt-e valami baj. Remélem azért nem lesz ilyen hőség az út további részén!
Gratulálok!
Nagy örömmel olvastam az utibeszámolót: én 2010-ben jártam végig a Francia Caminot, akkor még nem geoládáztam, így csak zarándoklat volt - csodás élmény. Kívánom mind több sikeres láda megtalálását, és ezen kívül az Út adta semmi mással össze nem hasonlítható élmény megtapasztalását.
banyóca
Teljesen el voltam keseredve, amikor nem tudtam megnézni az útinaplód (Nincs jogosultsága a lap megtekintéséhez)...
Elkeseredésemben írtam egy levelet az itteni üzemeltetőnek (old_eye) és ő felvilágosított, hogy csak a főoldalon keresztül vagy elérhető.
Én holnap reggel indulok és még nem tudom, hogy mi vár rám. A régebbi bejegyzéseim nem látszanak, amiben több bíztatást írtam neked.
Remélem 28-án Finisterrében találkozunk....
A weboldal működése és tartalma folyamatos fejlesztés alatt áll, köszönettel vesszük az észrevételeket a fejlesztési ötletek oldalon.
A turistautak.hu-ra feltöltött track-eket és a letölthető térképeket, azaz térképi adatbázist az ODbL licencnek megfelelően bárki használhatja.
Minden egyéb anyag előzetes írásbeli engedély nélkül csak magáncélra használható fel. jogi tudnivalók
