Hi, mind! :-) Most kerültem haza. Összefoglaló a 24Btúráról:
Szombat - Bódvaszilas-Derenk -
Délben átvettük Miskolcon zayd-tól a Ládát, ki beavatott a kütyük kezelésébe. Az út legnehezebb szakaszát, a Karszt Fennsíkra feljutást zuhogó esôben tettük meg - két lépés elôre, egy lépést vissza a sárban, gondolhatjátok.
Aztán jobb és jobb lett az idôjárás :-)
Derenken már sárorverés közben találtuk Fairy-éket. Valóban, le a kalappal teljesítményük elôtt - nemcsak a megtett útjuk miatt, hanem, mert a lányok vitték saját cuccaikat (hálózsákjukat, személyes holmijukat, alvómacijakat :-) ), egész rendes súlyuk volt hátizsákjaiknak; és mert apjuk vitt minden egyebet. Megemeltem hátizsákját, volt az 30 kiló, minimum :-| Egy egész rendkívül kedves családdal, remek lányokkal, szuper apával ismerkedtem meg.
Vasárnap - Derenk - Aggtelek -
Egy idôben lettünk kész az indulásra, de Fairy-ék még elmentek ládavadászatra... Úgyhogy VégreKék s én elbúcsúztunk tôlük és megindultunk.
Többször tapasztaltam, az OKT nyugatról keletre jobban van jelölve, mind fordítva :-( Jósvafô elôtt egy hatalmas réten vágtunk át, kb 2000 m teljesen nyílt terepen, az OKT méteres póznákon szépen volt jelezve - kivéve Hucul ménesének karámjánál (N48 29.642 E20 32.817). Itt balra kellett volna egy nagy kanyart tenni Jósvafô felé, az addigi földút azonban nyílegegyenen ment, a letérés nemcsak nem volt jelezve, hanem nem is volt egyértelmûn látható út a harsogó zöld mezôben. A GPS-em a vállamon volt, de nem néztem.
Nagy szívás volt. Vagy negyed órát vesztettünk, ami még kibírható lett volna, de régóta nagy hôségben, tûzô napon mentünk. Az a szakasz visszafelé (Józsvafô felôl) nem okoz tájékozódási problémát.
Emiatt azonban Aggteleken lemaradtam a közvetlen budapesti buszjáratról. Azért elvergôdtem a miskolci Tisza pályaudvarra. Ahogy leszálltam a buszról, éppen két percem volt a 18:57 vonat indulásáig. Kihasználtam közel 190 cm-es termetem és hátizsákostul több mint 100 kilós tömegem, úgy sprinteltem a pénztárba aztán a vonathoz. Már a kalauz után ugortam fel a lépcsôre, aki hátizsákom vállpántját ragadta meg, úgy húzott be a vagonba.
VégreKéket Kazincbarcikán hagytam ládástul. Holnap (azaz ma, hétfôn) visszamegy Aggtelekre, Ich-ékkel folytatja a GeoKéket. Benne egy igen lelkes fiatalasszonyt ismertem meg. Mindent, a pecsételéseket, a kütyük ki- s bekapcsolásait ô intézte, én csak vittem :-| Most otthon, ládával a feje alatt alszik... További jó utat!!!
Itthon most némi elintéznivaló; de szerdán, Putnokon megint csatlakozom a Szent Láda kísérôihez :-)
Csak elôre, GeoKék!
[ előzmény: (1514) SylverRat + Bogee, 2008.08.17 22:16:21] |