XAiOX Marathon (Nemerix chip) - 3. tesztnap: ma végre terepen is ki tudtuk próbálni az új vevőt. Először távolsági buszon tettünk meg 20 kilométert, kanyargós völgyben, a vevő teljesen jó vételt produkált. Geocaching közben sem volt vele semmi gond, ha megállás után elindulunk, akkor a ugyanolyan gyorsan érzékeli a változást, mint a korábbi SiRF III-as vevőm (vagy talán egy hajszálnyit gyorsabban). A nem túl jó vételi adottságokkal rendelkező terepen is teljesen korrekt pontossággal dolgozott a cucc.
A gázos rész: rá kellett döbbennem, hogy a Marathonból a tápellátást biztosító akksi mellett (amit az AA akksival való hajtási lehetőség miatt nem is sajnálok) mást is kihagytak. A műholdlistát eltároló kis áramkörről és a hozzá tartozó belső elemről van szó. A SiRF III-as vevőmet ha kikapcsolás után pár perccel (akár 5-10 perc!) visszakapcsoltam, akkor 3-20 másodperc alatt rátalált a holdakra, ami annak köszönhető, hogy megjegyezte azok legutolsó állását. A Marathonnál ez nem létezik, akár pár másodperces kikapcsolás után is hidegindítással kell számolni, vagyis vételi körülményektől függően valahol 40 másodperc és 4 perc közötti idővel.
Én megszoktam, hogy ha nem használok valamit, akkor azt kikapcsolom. Hát a XAiOX Marathon erősen meg fogja változtatni ezt a szokásomat, ugyanis a SiRF III-nál jól hozzászoktam a villámgyors újracsatlakozáshoz. A Marathont tehát ilyen esetekben nem szabad kikapcsolni. Ami azért nem olyan nagy veszteség, elvégre sima AA akksiról megy, tehát akár a zsebemben is tudok több napra elegendő töltést szállítani hozzá, csak furcsa, hogy ezt a funkciót kispórolták belőle.
A vétel - mint azt fent már vázoltam - jó, nem szakadt meg sehol sem, és kellemes HDOP értékeket produkált a durvább szakaszokon is. Úgy tűnik, hogy a Nemerix chipnek nem is ezzel, hanem a bekapcsoláskor történő műholdkereséssel van több baja. Városban (panelek és egyéb épületek között) sétálva a vevőnek átlagosan 2-3 percre van szüksége a pozíció meghatározásához, a SiRF III-as GlobalSatom ennél kicsit gyorsabb volt hasonló körülmények között. A holdak megtalálási folyamata is más volt, míg a GlobalSat gyorsan adott egy pontatlanabb pozíciót, aztán szépen lassan egyre több holdat talált meg, addig a Nemerix szépen először összeszedi a legtöbb holdat (a magas jelerősségből látszik a programok műhold paneljén), majd amikor már megvannak, akkor adja meg a pozíciót, kapásból eléggé jó pontosságú pozíciót adva.
Összességében a 3 intenzív tesztnap alatt az összes fontosabb felhasználási területet kipróbáltam a Nemerix chipes XAiOX Marathonnal, persze egyiket sem azzal a részletességgel, amivel nagyon hosszútávú következtetéseket lehetne levonni. Majd 1000 kilométer túra és egy nyári, külföldi autós utazás után már tényleg megmondhatom a frankót, de azért már most össze tudom foglalni pár mondatban a véleményemet: tetszik. Főleg azért, mert olcsó volt, és AA akksival lehet hajtani. Ezt szeretem a digitális fényképezőgépben és a zseblámpában is, és ez az egyik legnagyobb előnye szememben a Garmin GPS-eknek: AA akksi. Most végre a navigációs rendszerem vevőegysége is ezzel a "kimeríthetetlen forrással" üzemel. A vételi képessége az elmúlt napok tapasztalata alapján jónak mondható, tényleg csak párszor volt olyan érzésem, hogy gyengébb lenne a SiRF III-nál. Ami erősen rontja az összképet: a műholdak megtalálásának ideje és módja. Amint azt már említettem, a felejtés átka és a lassabb rátalálás kicsit bosszantó azok után, hogy többezer kilométer "SiRF III-azásról" váltottam.
Ha időm (és az időjárás, valamint az egoista módon oly sokat emlegetett térdem) engedi, a következő héten komolyabb túrákra is elviszem, és figyelem a viselkedését. Jelzem majd, ha olyat tapasztalok, amiről eddig nem írtam. |