Ömlesztve reagálok pár témára.
túrafelosztás: jó, lenne, ha valaki valahogy eldöntené (akár demokratikus eszközökkel: szavazás; akár diktatorikusan: pl mert ő találta ki az egész túrát, vagy mert megválasztjuk főszervezőnek), hogy akkor nagyjából mennyi idő alatt is teljesül a túra: 27 nap alatt, vagy esetleg ennek a többszöröse, 40, 50, 60 nap lesz. Ha ez megvan, akkor mindenki ki tudja számolni, hogy az ő saját tempójához és választott szakaszához belefér-e a szíve csücske: a ládázás, trackelés, nevezetes pontok felkeresése, hasonlók. Én egyébként a 27 napra szavaznék, mert teljesíthető.
Természetesen nem kell mindenkinek egész szakaszt teljesítenie, lehet napközben is átadni a stafétát. Emiatt a túrafelosztásnak a rész-szakaszokra is ki kell terjednie, viszont nem kell percpontosan ragaszkodni hozzá, mert nem mindig tartható ez be. Késés, eltévedés, jelentkezés-visszamondás, baleset, pecsétkeresés meg még bármi más előre nem látható dolog történhet, emiatt szükség van a résztvevők között folyamatos egyeztetésre. Javaslom, hogy válasszunk egy főkoordinátort,
főszervező, master coordinator, MC: akihez befutnak az információk, és aki szükség esetén intézkedni tud az útiterv áttervezése felől. Persze nem arra gondolok, hogy a 40 napos túrát menet közben áttervezzük 60 naposra, épp ellenkezőleg: a MC tevékenysége arra irányul, hogy az eredeti tervtől való eltéréseket menet közben folyamatosan csökkentse, visszavezesse a reálfolyamatokat a tervhez. Értesíti a soron következőket a késés várható mértékéről, a megváltozott ládaátadási helyszínről, tartalék embereket léptet be a tervbe, megbeszéli a nagyobb tempó lehetőségét, az éjszakába nyúló ládavivést stb. Ideális esetben, tehát ha mindenki tudja teljesíteni, amit bevállalt, szinte munka nélkül marad. De legrosszabb esetben akár át is tervezheti a 40 napot 45-re (napokig tartó özönvízszerű esőzések esetén például)
ládázás: én azt gondolom, hogy az útbaeső ládákat ne célozzuk meg a GeoKék alatt leszedni. Egyrészt azt gondolom, hogy mindenki olyan szakaszt vállal(jon), amit már jól ismer, többször bejárt, és ha ez így van, nagy a valószínűsége, hogy az út környékét már eleve lekopasztotta. Másrészt aki biztosra akar menni, az betervez egy előzetes bejárást pár nappal a teljesítés előtt, ebbe pedig bőven belefér a maradék ládák leszedése.
trackelés: hasonlóan az a véleményem, hogy ne kössük össze a geokékkel. GeoKék egyszer van egy évtizedben, trackelni meg bármikor lehet, Szép dolog a tuhu építgetése, és ha valaki egyedül megy, és belefér neki, úgyis azt csinál, amit akar. De tudjátok, mi lesz, ha sokat akar a szarka...?
éjszakai menés: én benne lennék, és ha úgy alakul, hogy szükség lehet rá, a főszervező kérésére saját felelősségre lehessen ilyet vállalni (én vállalnék is ilyesmit), de alapvetően ne tervezzünk ilyet, már csak az elhangzott vadászati idény érv miatt se.
ládahordozó: felvetődött, hogy egy-egy szakaszt sok kessercsalád is együtt teljesítene, és bár szerintem még nem olyan izmos a taglista, mint azt egyesek itt gondolják, a kezdő-végszakaszokra illetve a hétvégékre lehetséges, hogy nagyobb csapat verődik össze. Én ebben a jó mellett a problémákat is látom: több ember, több stílus, több cél, több tempó. (kis közbevetés: ha mondjuk egy 10 fős társasággal elmegyek teljesítménytúrázni, az tuti, hogy legalább 3 felé szakad a csapat, akik időnként megvárják egymást, vagy csak mobilon kommunikálnak, vagy még azt se). A kérdés: hogyan haladjon ilyenkor a láda? Természetesen az az optimális, ha az viszi, akinek a haladási tempója legközelebb esik az útiterv szabta útadatokhoz. De esetleg szükség lehet egy szakaszfelelőst megbízni, egy "ládahordozót", aki helytáll azért a szakaszért, akivel a főszervező kommunikálhat, és mindenki más, akit az adott szakasz érdekel, szintén a szakasz ládahordozójával kommunikál. Így kézbentartható az információáramlás, rugalmasan tervezhető a túra, senki nem marad le róla információhiány miatt, az átadásokat a ládahordozók beszélik meg, a többieknek mehet a buszuk bármikor, ő az, aki a láda biztonságos továbbadása érdekében akár ott alszik, vagy hajnalban viszamegy a találkozási pontra, ha nem tud jobbat kitalálni.
És végül, de egyáltalán nem utolsó szempontként
jelvényszerzés: én nem szívesen mondanék le róla. Ha olyan fafejűek a kéktúrások, hogy e nemes és kivételes esemény kedvéért nem képesek átlépni a saját maguk által emelt korlátokat, és nem tudnak egy túrával, természetjárásal foglalkozó egyesület kedvéért kivételt tenni, akkor szerintem mi vállaljunk be egy kegyes csalást, vagy alkotva egy fiktív személyt (Kékesi-Kessjár Georgina), vagy valamely valós személy neve alatt futtassuk végig a pecsételőfüzetet. Ez lehet akár a főszervező, vagy a túra kiötlője (aki, ha jól tudom, ladafia), de ha nem tudtok jobbat, én szívesen beáldozom magam ;-) egy OKT jelvényem már úgyis van, készülőben van a második, elfér majd mellette egy harmadik is :-D
Jaj, mit is mondtam! Dehogy kerülne az énhozzám. Hiszen épp az a lényeg, hogy a láda kapjon egy saját ereklyét, egy igazi, sorszámozott kéktúra jelvényt! Mert megérdemli!!! |
